E-számok fogságában (1.rész)
1. rész
e_szamok_01_1.jpgAz E-számok már senki előtt nem ismeretlenek. Legalábbis, annyiban, hogy tudjuk, szinte már minden kész és félkész termékben, feldolgozott, vagy csomagolt élelmiszerben megtalálhatóak. De miért is van ezekre szükség? Szükség van-e egyáltalán? A következőkben szeretnék egy kis segítséget adni, hogy könnyebben eligazodjunk az E-számok világában.

Előre vetítem, hogy a téma nagysága, és fontossága miatt két részben mutatom be az E-számok történetét. Az első részben az élelmiszeripar változásairól, a gyártói és fogyasztói érdekekről és elvárásokról, az adalékanyagok “szükségességéről” és “hasznosságáról”, valamint az egyéni felelősségről lesz szó. Nézzük, hogyan lett életünk része a szinte megszámlálhatatlan mennyiségű adalékanyag.

Megváltozott élelmiszeripar

Az iparosodás felgyorsulásával már az I. világháború idején, és az azt követő időszakban, jelentősen megváltozott például a pékáruk készítésének módja. Egyrészt a hagyományos kovásszal készült eljárás helyett az élesztő alkalmazása lehetővé tette, hogy rövidebb idő alatt nagyobb mennyiségű terméket állítsanak elő. Ez a tömegtermelési eljárás sok élelmezési problémát kiküszöbölt. Majd különböző maláta készítményekkel igyekeztek növelni az élesztő hatékonyságát, ezek az anyagok ugyanis növelik a keményítő lebontásának folyamatát. A II. világháború utáni technikai fejlődés az élelmiszeriparban is robbanásszerűen következett be. Megjelentek a modern gyártósorok, melyek különböző osztó és gömbölyítő szerkezetei annyira igénybe vették a tésztákat, hogy a gyártás végére azok állaga nem egyezett meg a kézzel készítettével, minősége lényegesen romlott. Ezért a gépsorhoz igazították a tésztát. Ehhez különböző adalékanyagokat kezdtek használni, ekkor jelentek meg lecitin alapú paszták, és por készítmények, majd a részben szintetikus, részben természetes alapú lisztkezelő szerek. Ezek használata ma már teljesen természetesnek számít. Bármely nagyobb bevásárlóközpont, pékség, kisebb élelmiszerbolt polcain is ilyen termékek találhatóak. Nem nagyon találkozunk olyan kenyérfélével, ami mindössze lisztet, sót, vizet és kovászt tartalmaz…

A húsipar, a félkész és kész hústermékek, a tejipar, az édesipar, és az instant termékek gyártási folyamatairól pedig rengeteg helyen olvashatunk, hogy mennyit változott, fejlődött az évtizedek alatt. A gyártási folyamat, annak gyorsasága, logisztikája, valóban bámulatos, de vajon ez mennyiben szolgálja a fogyasztó érdekeit, és mennyiben a gyártóét?

Megváltozott szokások

Ahhoz, hogy megértsük manapság miért megkerülhetetlenek az adalékanyagok látnunk kell, hogy jutottunk el idáig. Modern társadalmunk a XX. század második felétől egyre inkább a városi életmódra rendezkedett be. A vidékről városba áramló lakosság igényei megváltoztak. A folyamat már a XIX. században elkezdődött az iparosodás elterjedésével, de ekkor a gyári munkások még a parasztság által megtermelt javakat tudta megvásárolni a piacokon. Ez a következő században egyre inkább megváltozott. A mezőgazdasági feldolgozás egy része is a városokba kezdett koncentrálódni, majd a termelési folyamatok egyre inkább összekapcsolódtak, és azonos helyen koncentrálódtak. Létrejöttek az üzemi étkezdék, a vegyesboltok, majd a szuper és hipermarketek. A lakosság egyre inkább felhagyott az egyéni növénytermesztéssel és állattenyésztéssel, mert egyre kevésbé volt számára gazdaságos, és rengeteg munkát igényelt. A városban dolgozó modern ember a béréből kényelmesen tudott választani az egyre bővülő kínálatból. Micsoda szabadság! Az árubőség, azonban nem csak a választás szabadságát rejti magában, mert ez akkor igazi szabadság, ha tudjuk mik közül választhatunk, és választhatunk olyat, ami számunkra igazán jó. De a rohanó életmód nem erre ösztönöz minket. Gyorsan bedobáljuk a kosárba, amiről úgy gondoljuk, hogy szükségünk van rá (vagy inkább, ami ízlik, ez közel sem azt jelenti, hogy tényleg szükséges is…), és alig várjuk, hogy haza érjünk, aztán együnk valamit, mert muszáj. Úgy gondolunk a mindennapi étkezésre, mint valami szükséges rosszra. Kell, mert az energiára szükségünk van, de minél gyorsabban legyünk túl rajta (kivéve persze az ünnepeket, születésnapokat, akkor aztán adjuk meg a módját!). Eközben átlagosan jövedelmünk minimum harmadát élelmiszerre költjük! Ez évente már milliós tételt jelent. Vajon ilyen módon választunk ruhát, berendezési tárgyat vagy autót? Ugye nem?

Persze nehéz kiválasztani, hogy mi lenne igazán jó számunkra, hiszen több ezer termék közül válogathatunk. Minden terméket nem tudunk átnézni, és az összetevők listájának feltüntetése ugyan kötelező a gyártó számára, de vajon tényleg hordoz számunkra információt? A legtöbb esetben nem. Szóval örvendetes, hogy nagy a választék, csak éppen nem tudjuk mik közül válasszunk, vagy amit választunk tényleg jó-e. Ez a fogyasztó, vagy a gyártó felelőssége?

Fogyasztói vagy gyártói felelősség?

Mondhatjuk, hogy teljesen a gyártóé, hiszen ő állítja elő a terméket, köteles minden tájékoztatás megadni. Ez jogos felvetés, és ennek eleget is tesznek, persze annyiban, amit a törvényi szabályozás számukra előír. Ugyanis ezek az előírások sok esetben kellő rugalmassággal rendelkeznek, valamint a szabályok betartása még nem eredményezi, hogy az adott információ bármilyen magyarázattal is szolgálna a vásárló számára. Hiszen, ha azt olvassuk az összetevők listáján, hogy készült: búzaliszt, cukor, növényi zsír, tejsavópor, módosított keményítő, emulgeálószer (E471), étkezési sav (E303), természetazonos aroma (E 160b) felhasználásával, akkor ez mit mond nekünk? Nem sokat, igaz? Az első három, négy összetevőt még tudjuk értelmezni, de azt már nem fogjuk tudni, hogy az E 160b az annatto, bixin, norbixin, egy olyan aroma, melyet aroma nyersanyagból, de kémiai úton különítenek el, vagy szintetikus úton állítottak elő. Ahogy azt sem, mit jelent az emulgeátor, és hogy az E471 olyan mono- és diglicerid, amit mesterségesen állítanak elő. És, hogy ezek külön-külön vagy együttesen milyen hatást gyakorolnak bélflóránkra, idegrendszerünkre,  kiválasztó szerveinkre, azt különösen nem tudjuk. De miért is tudnánk, hiszen ezek nem tartoznak egy átlagos fogyasztó műveltségébe. Akkor a gyártóknak kellene minket alaposabban tájékoztatni? Lehetséges. De vajon ez a részünkről elvárás? Tényleg akarjuk tudni, mik ezek az anyagok, és milyen hatással van ránk? Fogyasztói magatartásunk nem ezt mutatja. Sajnos, nem, hogy az adalékanyagok típusának megismerésére nincs igényünk, sokszor még azzal se vagyunk tisztában, hogy az adott termékben van-e cukor, liszt, vagy tejpor, mert egyáltalán el sem olvassuk a címkét.

De mik is azok az adalékanyagok?

Az élelmiszerek ellenőrzésére, forgalomba kerülésének engedélyezésére, a teljes élelmiszerlánc folyamatainak szabályozására több jogszabály született, melyek együttesen szabályozzák, hogy mi, és milyen formában kerülhet a gyártótól a fogyasztóig. Aki tüzetesebben szeretné ezt tanulmányozni, az az irányelveket megtalálja az élelmiszeripari törvényben, valamint a hozzá kapcsolódó rendeletben. Ezek a jogszabályok az Európai Unió élelmiszerügyi irányelveinek beépítésével és alkalmazásával készültek. Ezen jogszabályok alapján készült el a Magyar Élelmiszerkönyv, mely minden élelmiszeripari ágazat irányelveit és szabályozását tartalmazza. A teljes jogszabálygyűjteményt egyébként bárki elolvashatja a Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) oldalán. Aki belekezd nem fog unatkozni, mert 115 oldalon tartalmazza az egyes jogszabályok listáját.
  
Az élelmiszer-adalékanyagok az Európai Parlament és a Tanács 1333/2008/EK rendeletében kerültek szabályozásra. Az élelmiszer-adalékanyagok olyan anyagok, amelyeket az élelmiszerek előállítása során különféle célokra – például tartósítás, színezés, édesítés stb. – használnak. Az Európai Unió jogszabályaiban a következő meghatározás szerepel róluk: „bármely olyan anyag, amelyet – tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem – élelmiszerként önmagában általában nem fogyasztanak és nem használnak élelmiszerek jellemző összetevőjeként, továbbá amelynek az élelmiszer gyártása, feldolgozása, elkészítése, kezelése, csomagolása, szállítása vagy tárolása során az élelmiszerhez technológiai célból történő szándékos hozzáadása azt eredményezi vagy ésszerűen elvárhatóan azt eredményezheti, hogy önmaga vagy származékai közvetlenül, vagy közvetve az élelmiszer összetevőjévé válnak”.
  
Itt érdemes az aláhúzott részt párszor átolvasni: “...tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem…”. Szóval az adalékanyag nem kell, hogy tápanyagtartalommal bírjunk, nem kell, hogy hasznos legyen szervezetünk számára. De akkor mire kell?
  
Arra, hogy javítsák a termék színét, állagát, tartósságát, fényességét stb. Tehát fogyasztói igényeket, vagy inkább látszólagos igényeket elégítsenek ki még akkor is, ha felhasználásuk egyébként nem lenne indokolt, legalábbis táplálkozástani értelemben biztosan nem.
  
Ezen felül engedélyezett néhány anyag, amelyek – veszélytelenségük miatt – az élelmiszerekben közel korlátlanul használhatók, annyi használható belőlük amennyi szükséges. Ez az “amennyi szükséges” azt jelenti, hogy nem írják elő számszerűen az élelmiszer-adalékanyag maximális számszerű szintjét, az anyagokat a jó gyártási gyakorlatnak megfelelően, legfeljebb a kívánt hatás eléréséhez feltétlenül szükséges mennyiségben kell alkalmazni, feltéve, hogy használata nem vezeti félre a fogyasztót. A lényeg az aláhúzott részen van. Mi az a kívánt hatás? Ez mire vonatkozik? Az állagra, az ízre, az eltarthatóságra, netán az eladhatóságra....? Elég tág megfogalmazás valljuk be, szóval a gyártó szempontjából igencsak rugalmas, a fogyasztó szempontjából pedig nehezen ellenőrizhető. Tulajdonképpen akkor kinek az érdekében történik a használatuk?
Ez egy furcsa egymásrautaltság, amiben nekünk fogyasztóknak is jelentős szerepünk van. A kívánt hatás gyakorlatilag az eladhatóságról szól. Így éri el a termék azt az ízt, állagot, eltarthatóságot, színt, amivel könnyebben kerül a kosarunkba. És ez a mi igényünk is, hiszen minél finomabb, szebb, tartósabb élelmiszert szeretnénk megvenni. Szóval egy élelmiszer legyen minden szempontból tökéletes, hogy azért mi pénzt adjunk. Ezt az igényt az élelmiszeripar igyekszik minden szinten kiszolgálni. Szóval kettőn áll a vásár. Ez már látható bizonyos változásokban, hiszen a rengeteg adalékanyagnak köszönhetően megjelentek az ételintoleranciák, így megnőtt a kereslet a mentes élelmiszerekre. Természetesen a gyártók ezt is nagy lelkesedéssel biztosítják számunkra….

Tápanyag nélkül

A feldolgozási és finomítási eljárások sajnos jelentősen csökkentik az élelmiszerek tápértékét. Ha csak a gyümölcsleveket nézzük, a préselés, szűrés, színezés, hőkezelés által elveszítik vitamin és rosttartalmuk nagyrészét. Minél finomabbak, annál kisebb a tápértékük. Tehát a kalória tartalom azonos, vagy inkább magasabb lesz, míg szervezetünk nem kap semmi számára hasznosat. Minél több eljárásnak vetnek alá egy élelmiszert, annál nagyobb az esély, hogy ami a tányérunkra kerül, csak üres kalória lesz. Az adalékanyagok tehát nem pusztán önmagukban jelentenek kockázatot, hanem általuk, és a feldolgozási eljárások által a termékben lévő egyébként természetes és hasznos tápanyagok is megváltoznak. A gyerekek számára készült termékek esetén ez még inkább aggasztó, hiszen nekik lenne a leginkább szükségük megfelelő arányú vitaminra, ásványi anyagra, rostra, jó minőségű zsírokra, szénhidrátokra és fehérjére, mégis talán a nekik szánt termékek tartalmaznak ezekből a legkevesebbet.

A mi felelősségünk

Hogy hogyan étkezünk, mit veszünk meg és mit nem, az a mi felelősségünk. Ha a szabályozások bonyolultsága nem teszi lehetővé a kellő mértékű és intenzitású tájékoztatást akkor annak nekünk kell utána járnunk. Ez nem csak az étkezésnél van így. Egy hitelszerződés, vagy egy adás-vétel esetén sem kétoldalas szerződéseket írunk alá, és ha nem olvassuk el az ott leírtakat, akkor később hiába háborodunk fel, hogy átvertek. Igenis fontos, hogy utána járjunk mi az, ami a kosarunkba kerül! A következő részben bemutatom az adalékanyagok típusait, és hatásukat, mellyel az a célom, hogy támpontot nyújtsak, és segítsek kicsit jobban kiigazodni ebben a cseppet sem egyszerű rendszerben.
 
Felhasznált irodalom:
  • 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről
  • 20/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet az élelmiszerlánc területén kötelező előírások és ajánlott szakmai irányelvek gyűjteményei kiadásának rendjéről
  • Az Európai Parlament és a Tanács 1333/2008/EK rendelete az élelmiszer-adalékanyagokról
  • Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság: ÉLELMISZEREKRE VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE 101. kiadás 2021.05.25.
  • Tóth Gábor: Az E-számokról őszintén - Élelmiszereink árnyoldalai. PILIS VET Bt. Pilisvörösvár, 2015.

WinTeam

A jó fizikum, az egészséges táplálkozás, és a szellemi fejlődés együttesen adja a harmóniát. Itt arról olvashatsz, hogyan ültesd át mindezt a gyakorlatba.

Friss topikok

Kategóriák

Címkék

adalékanyag (5) ADP (2) adrenalin (1) aktivitás (1) állóképesség (2) állománymódosító (4) AMRAP (1) antioxidáns (2) anyagcsere (2) aroma (2) ásványi anyagok (5) ATP (3) baktérium (3) bélflóra (5) bélrendszer (5) bemelegítés (2) bizonytalanság (2) butirát (1) C-vitamin (3) célok (5) covid (1) család (1) csalódás (2) csípő (3) cukorbetegség (2) derékfájdalom (2) diéta (3) e-számok (3) édesítőszer (2) Edzés (10) edzésterv (3) edzettség (5) edzőterem (3) Egészség (6) egészséges reggeli (3) élelmiszer (5) élelmiszeripar (3) elérhetőség (1) élesztő (1) Életmód (8) emésztés (5) emésztőrendszer (3) EMOM (1) energia (1) enzim (1) epe (1) erősítés (2) étkezés (6) étrend (5) facebook (1) fájdalom (2) fehérje (4) fehérjepor (1) fejfájás (2) fejlődés (5) feladat (3) fogyás (2) fogyasztó (3) fokozatosság (1) genetika (1) gerinc (2) GI (1) glikémiás index (2) glükóz (2) gondolatok (1) guggolás (1) gyulladás (3) gyümölcs (3) Hashimoto (1) hasizom (1) hasnyálmirigy (1) hát (1) határidő (1) hátfájdalom (1) HIIT (1) home office (1) home training (1) homonok (3) hormonrendszer (5) hozzáállás (1) IBS (1) idegrendszer (6) idő (2) immunrendszer (1) Insta (1) intervall (1) inzulin (5) inzulinrezisztencia (3) ízfokozó (2) izom (7) izomláz (1) ízület (1) kalória (2) Kapcsolat (1) kardió (2) kenyér (1) kitartás (5) kitörés (1) kortizol (3) kovász (1) kovászolt (1) kovászos (1) Közérzet (4) kudarc (2) lábedzés (1) LDL (2) légcső (1) legjobb gyakorlat (1) légzés (1) lelkiismeret (1) lyukas bél (1) máj (1) makrotápanyag (6) megoldás (2) mellékvese (1) mellékvese kifáradás (1) mellizom (2) Menstruáció (1) mesterséges (3) mikróba (1) mikrobiom (5) minták (1) motiváció (1) Mozgás (2) Nők (1) nyak (1) nyújtás (2) omega-3 (1) omega-6 (1) Önismeret (8) Önvizsgálat (8) otthoni edzés (1) oxigén (1) pajzsmirigy (1) pihenőidő (1) pozitív szemlélet (1) probléma (3) profi sport (1) reggeli (1) Rost (3) rutin (3) sérülés (1) SIBO (1) siker (1) sport (5) Stressz (7) sűrítőanyag (2) személyi edzés (1) szén-dioxid (1) szénhidrát (7) szénhidrát csökkentett (2) szerotonin (1) színezék (1) szokások (1) szorongás (4) Szülés (1) szülők (1) T3 (1) T4 (1) TABATA (1) tanács (1) tápanyag (5) tápanyagszükséglet (6) tápanyagtartalom (4) tapasztalat (1) táplálékkiegészítő (1) Táplálkozás (10) tartósítószer (5) telítetlen zsírok (2) telített zsírok (2) teljeskiőrlésű (1) Terhesség (1) tervek (1) Tervezés (6) testedzés (8) testtartás (3) testzsír (5) testzsírszázalék (5) törvény (1) trigger pont (1) Tudatosság (9) tüdő (1) türelem (7) ülőmunka (2) vágy (2) váll (2) Változás (10) vércukor (3) videós edzés (1) vírus (1) viselkedés (1) vita (1) vitaminok (9) WinTeam (29) Zöldségek (4) zonulin (1) zsír (7) zsírsavak (6) Címkefelhő
süti beállítások módosítása